"Fiore azonban tudta, az élet írja a legfurcsább regényeket, olyan történeteket, melyeket egyetlen író sem talál ki."

A Mennyei bűnök első része egy molyos kihívás - és barátnőm közreműködése - miatt került a kezembe, ahol is az "igaz történet alapján" címkét kellett tartalmaznia az olvasásomnak. Bár kissé ódzkodtam a könyvtől, barátnőm győzködött, hogy biztosan jó, mert bár a Riva nővéreket nem olvasta, az írónő Az ártatlan című sorozatát imádta. Több molyos címke is zavart a könyvvel kapcsolatban: 19. század, vallás, történelmi regény. Eddigi olvasásaim alapján a történelmi regények nem épp pozitív hatást váltottak ki belőlem - persze akadt egy-két kivétel -, a vallástól és az azzal kapcsolatos dolgoktól pedig jó pár éve elzárkózom; Erikám ajánlására mégsem nem tudtam nemet mondani. Számtalan ellenérzéssel vettem a könyvet a kezembe, de már az első oldalakon beszippantott a történet...

Mivel az első kötet extrán függővéges lett - majd belebolondultam, hogy azonnal nincs kéznél a következő rész -, a két könyvet elválaszthatatlannak tartom, ezért egy összefoglaló bejegyzésben fejtem ki, miért imádtam ezt a két művet a mocskos alapsztori ellenére is, és mi volt az az icipici zavaró dolog számomra, amit hiányoltam belőle.

Mennyei bűnök 1. fülszöveg

Kegyetlen ​titkok és szenvedélyes szerelem a 19. századi Rómában

1858-ban Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a leplet, de számtalan akadályba ütközik. 
Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja a 
lehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, parázna 
játékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni. 
Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére. 
A történetet valós események ihlették. 
R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.

"Ne reménykedj és nem csalódhatsz."

Mennyei bűnök 2. fülszöveg

1860. ​Róma. 
Blanca egy gazdag, nápolyi kereskedő lányaként, álnéven – életét kockáztatva – nyer felvételt a Sant'Ambrogio zárdába. 
Marco Fiore, a volt vatikáni nyomozó azzal bízza meg, hogy szerezzen bizonyítékot Maria Luisa zárdafőnöknő gyalázatos tetteire. 
Blancának nincs más választása, a tét a szabadsága és a húga jövője. 
Miközben a lány elviseli a megaláztatásokat, a zaklatásokat, a testi és lelki kínokat is a küldetés érdekében, Marco igyekszik a Vatikán magas rangú hivatalnokairól lerántani a leplet. 
Nyomozásuk során olyan mocskos titkokra derül fény, melyeket korábban a sokat megélt Fiore is elképzelhetetlennek tartott. 
Mire képes egy meggyötört, fiatal nő, ha szembekerül a sátáni kegyetlenséggel? 
Vajon születhet-e szerelem a Gonosz árnyékában? 

A történetet valós események ihlették. 

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. 
A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.

"Minden bűnöst lelepleznek, és megkapják a büntetésüket. Döntsd el, melyik oldalon akarsz állni, amikor Őszentsége ítéletet hoz…"

Izgalmas, fordulatos, folyamatosan történik valami. Ez az a történet, ami nem hagy nyugodni, amíg a végére nem érsz, és mindig csak még egy fejezetet... csak még egyet...

Szereplőink nagyon jól vannak összerakva, akár két fő, akár a mellékszereplőinket nézzük. Mind emberközeli, és azonosulni is könnyű velük. 

Blanca Riva egy erős, kitartó, önzetlen fiatal lány, akinek semmi más nem számít, csak húgai jóléte és nevelése. A társadalom számára elítélendő és alja munkát kell végeznie, hogy Nellát és Leonát legjobb tudása szerint nevelhesse és iskoláztassa, ő mégis mindent megtesz, hogy testvéreinek mindent megadhasson. Aztán a háziúr olyan mocskos lépést tesz, ami a lányt végzetes tettre készteti és sorsát végérvényesen megpecsételi.

Marco Fiore egy züllött, ópiumfüggő expap, volt vatikáni nyomozó, aki az évek során bűntudata és az általa tapasztalt gyalázatos ügyek miatt szégyenletesen mélyre süllyedt. Barátja, Valentini időről időre próbálja kirángatni a mocsokból, ezúttal pedig olyan ügyet sikerül vele megismertetni, amivel sikerül kiráncigálnia az ópiumbarlangok mámorító ködéből. 

Giorgio Valentini atya egy hithű, sokat látott és sok mindent megélt pap, akit a hercegnő egy saját maga átélt gyalázatos titokba avat be, és rejtett nyomozásra kér az üggyel kapcsolatban. Az első részben ő indítja el az események alakulását Marco megkeresésével, de igazából majd csak a második kötetben "lép színre" jelentősebben.

Katharina Schillingfürst egy kedves, özvegy, istenfélő hercegnő, aki a közelmúltban felvételt nyert (nem kevés anyagi juttatásért cserébe) a Sant' Ambrogio zárdába, hogy a világtól örökre elvonulva, apácaként élje le további életét. Viszont arra nem számított, hogy a rendházban nem Isten menyasszonyai, hanem a Sátán szajhái és megalázott, félelemben tartott apácák és novíciák várják, élükön a zárda vezetőjével, a betegesen perverz Maria Luisával. Az ellentmondást nem tűrő rendfőnöknő miatt pedig nem sokon múlott, hogy élve jut-e ki onnan. Az Inkvizíció pedig csak tessék-lássék nyomozást végzett, amit a hercegnő nem tudott elfogadni, ezért fordult Valentini atyához és általa Fioréhoz...

"Vagy meghalok, vagy lehet, hogy meghalok. Ez a két lehetőségem van."

A két különálló eset szálai pedig itt futnak össze, ugyanis Valentini és Marco a lehető legjobbkor vannak a legjobb helyen, ezáltal nem csak megmentik Blancát a bitófától, de egy új és hatékony szövetségesre lelnek a személyében, pont olyanra, akire szükségük van - így jutunk el a második kötethez, ahol is Blanca, Chrisitna Rivera néven bevonul a zárdába és olyan sötét titkokra derít fényt, melyekről még a hercegnőnek sem volt fogalma. Hőseink útja tele van bonyodalmakkal és megaláztatásokkal, rejtélyekkel és nyomokkal. Persze a romantikus szál alakulása is egyre erősebbé válik...

Bele tudtam magam élni a világba, a korba, a gazdagság-szegénység közti különbségekbe. Részletes, de nem túlmagyarázott és bonyolított, ami miatt szintén nagyon jó volt olvasni! Egy valamit picit hiányoltam, amiért a levonást is kapta: ha már Rómában játszódik, szerettem volna, hogy ott is érezzem magam. Ha valamivel jobban kiemeli az olasz/római tájat, életérzést, bármit, amitől azt érzem, én is ott vagyok Rómában. 

Blanca és Marco ütős páros lesz a következőkben is, az már biztos! Mindkettőt imádtam!

Alig várom a folytatás(oka)t!

Borító: 5/5
Alapsztori: 5/5
Összességében a könyvek: 5/4,5