"Miattad jobb emberré váltam, melletted pedig olyan boldog lehettem, mint amilyen még sose voltam és valószínűleg nem is leszek."

Az írónő eddigi könyvei (csak a kis novelláit és az Első táncot nem olvastam tőle – bár ami késik, az a vonat…) mind beszippantottak, és ez a könyv jó ideje kívánságlistás volt, mégis kicsit félve vettem a kezembe, mert kicsit másabb az alapsztori, mint a többinél; de ez a félelmem gyorsan megszűnt, mert rövid időn belül le sem tudtam tenni a könyvet. 
Nagyon kíváncsi voltam, hogy Viki mit hoz ki egy lecsúszott írónő történetéből és bevallom, ennyire jó cselekményre nem számítottam! 

Fülszöveg

Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.

Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. 
Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.

Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?

Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.

"Egy újabb fejezethez értem az életemben, amikor már nem az számított, hogy nekem mi a jó. Csak az érdekelt, hogy ne bántsam a körülöttem élőket, és rendbe hozzam azokat a hibákat, amiket mások kárára követtem el."

Főszereplőnk, Leila Findley az elején egy irritáló csődtömeg - jó pár oldalon másra sem vágytam, mint jól kupán vágni egy szívlapáttal -, de a történetben előrehaladva kibontakozik előttünk, hogy mégis, hogy a bús büdösbe került oda az élete, ahol jelenleg tart. A cselekmény előrehaladtával apránként ismerjük meg Leila múltbéli "sötétfoltjait", rossz döntéseit és világfájdalmának okát. A szemünk láttára mászik ki a gödörből lépésről lépésre haladva és azt vesszük észre, hogy egyre jobban szurkolunk neki, hogy legyen ereje túllépni a múlton.

"– Ez repül instára – csóváltam a fejem hatalmas vigyorral. – Ezer éve nem töltöttem fel semmit, de ezt most muszáj – Színpadias mozdulatokkal pötyögtem a telefonomon, hogy ő is lássa, sőt, hangosan mondtam: – Raymond atya, az orgazmusommal az arcán. És fent is van!"

Jonathan Raymond nem az a tipikus karakter, akit kedvelni szoktam, mégis gyorsan belopta magát a szívembe. Kedves, higgadt és nem hogy nem rosszfiú - akikért általában odavagyok -, hanem egyenesen pap! Mégis egy olyan szereplője a történetnek, akit csak szeretni lehet.

Nálam a vallás katolikus neveltetésem ellenére is bizonyos dolgok miatt eléggé tabu, így kicsit féltem ettől a száltól, de szerencsére nem volt zavaró vagy túltolt.

"A nap nagyjából a Forum Romanum felett kel fel. Amikor minden narancsfényben úszik és csend van, akkor úgy érzem, mintha minden a helyére kerülne. Egyszerűen tudom, hogy az a nap is csodálatos lesz, mert nem lehet másképp (...)." 

Róma és az olasz temperamentum beszippantott és úgy éreztem, mintha én is ott sétálgatnék a macskaköves utcákon Leila és az atya társaságában, Elba pedig egy gyöngyszem volt számomra. 

Összességében többet kaptam a könyvtől, mint amit vártam és abszolút kedvenc lett! A végén a fordulattól egy hatalmas hátast dobtam, sok mindenre számítottam, de erre nem! 
És a vége… Nagyon olvasnék egy folytatást ez után a lezárás után...

A könyv: 5/5
A borító: 5/5
Összességében: 5/5

A minap a Facebookon görgettem és a Robin és Borka UniverZUGa csoportban egy szavazásra leltem, ahol is ROW előolvasókat keresett a hamarosan megjelenő könyvéhez. Kapva kaptam az alkalmon, hogy részese lehessek én is, az írónőtől ugyanis még nem volt alkalmam semmit sem olvasni, a #Wetoo2. borítója viszont már jött velem szembe - és nagyon megfogott magának. Hát így került az e-könyv változat a kezeim közé...

Fülszöveg

„A ​nevem Sarah Z. Montgomery. Hivatásos médium vagyok, a munkaköröm spirituális testszállító. Hova visz ez a küldetés? Mit tanít a szabad akarat? Biztos, hogy elveheted azt, ami a másé, csak mert épp nem nála van? Hol van a határ? Akarod tudni?”

Sarah saját erkölcsi állapota és a házassága is komoly veszélybe kerül egy félresikerült küldetésben. De ez már nem csak róla szól: Richard, a férje nem akar mást, mint visszakapni a lélekben elvesztett feleségét, és ezért képes a legborzasztóbb döntést is meghozni. A következményekkel persze nem számol… Véronique rosszkor van rossz helyen, vagy éppen nincs, és bár nem áldozattípus, mégis nagy bajba kerül. A vőlegénye, Fréderic pedig komoly harccal kénytelen szembenézni, ha nem akarja elveszíteni a szerelmét. És egyáltalán nem tudni, mi lesz a többiek sorsa, akiket még magával ránt az általuk nem irányítható szerencsétlenségek sorozata…

A #Wetoo2 – Testcserés számadás első fele a #Wetoo – Kettős kereszt című részben már olvasható volt, de most kitárul előttünk a folytatás is. Ez a kegyetlenül szókimondó, bizarrul részletes, erotikával teli, tabudöntögető történet mindannyiunké. Akár keresztülmentünk a családon belüli vagy bármilyen nemi erőszaktól a totális lelki és testi sérülésig, akár nem.

"Ez a könyv ilyen. Ha nem múltál el 18 éves, ne olvasd el! Add oda a szüleidnek, okuljanak belőle ők! Ez a regény egy kölyköt sem tesz felnőttebbé, sem vagányabbá, csak sérültebbé. Ne kíváncsiskodj, mert a lelkedbe kerülhet! Ez nem javaslat, én szóltam!"

Kicsit aggódtam, mikor belekezdtem, mert az első részhez eddig még sajnos nem volt szerencsém - de persze ezen hiányosságom igyekszem mielőbb pótolni -, viszont tudomásomra jutott, hogy külön regényként is lehet olvasni, innentől kezdve pedig már nem volt bennem a félsz, hogy nem fogok érteni belőle semmit.

A spirituális dolgok mindig is vonzottak, az ezotéria, a médiumok, a természetfeletti; így könnyen bele tudtam élni magam a történetbe, nem kellet a komfortzónámból kilépnem.

Sarah karakterét összességében megkedveltem, főleg a történet vége felé haladva, amikor is végre igazán megjelent a szívós, az életemet-a-családomért énje. Szó se róla, végig egy erős, kemény csajnak tartottam, de a Richarddal való nagy vita után kissé kiakasztott az állandó "...hogy tehette ezt és milyen jogon..." belső monológja, mert hát ő is ugyanezt tette, akár ilyen, akár olyan okokból - de nem spoilerezem el, olvassátok el a könyvet!

Richard a szívem csücske volt végig a határtalan szerelmével és odaadásával. Remek férfinak, férjnek és apának tartom. Nagyon sajnáltam a "háború kitörése" után, és olyan szinten szorítottam neki, ahogy az elmúlt időszakban egyetlen másik könyves pasinak sem.

Véronique és Fréderic karakterét szintén telitalálatnak éreztem, Fred határtalan szerelmével és Véron "különlegességével". Nagyon jól voltak összerakva és nagyon megkedveltem őket a mindent kibíró és mindent túlélő szerelmük miatt, szívesen olvastam volna még róluk...

A két "cukorhercegnő" vallomása a végén kisebb sokként ért, nagyon kíváncsi lennék egy az ő további sorsukat bemutató történetre. Tetszett, hogy ikrek lévén annyira különböztek, amennyire hasonlítottak is egymásra, illetve, ahogy kiegészítették egymást.

A könyvet kb. 10 óra leforgása alatt el is olvastam, annyira beszippantott az, ahogy és amit Robin a papírra (esetemben képernyőre) vetett. A karakterek nagyon jól felépítettek, ahogy az egész történet is úgy, ahogy van. Tetszett szereplőink gondolatmenete, ahogy egyik helyzetet oldották meg a másik után, hogy akármennyire is nem hétköznapiak, mégis könnyű volt velük azonosulnom.

A közeljövőben - remélhetőleg a pénztárcám beleegyezésével -, a #Wetoo mindkét részére igényt tartok papírformátumban - lehetőleg az írónő aláírásával kiegészülve, mert hát úgy lenne az a számomra az igazi -, mert biztos vagyok benne, hogy ha az agyam kikapcsolására valamikor is szükségem lesz, az Ő írásai ebben nagy segítségemre lesznek! És ezeknek a gyönyörűségeknek bizony a polcomon a helye - hiába, nálam a papírformátumú könyv a No.1!

A borító: 5/5
A könyv: 5/5
Összességében: 5/5 - kedvenc!

"Fiore azonban tudta, az élet írja a legfurcsább regényeket, olyan történeteket, melyeket egyetlen író sem talál ki."

A Mennyei bűnök első része egy molyos kihívás - és barátnőm közreműködése - miatt került a kezembe, ahol is az "igaz történet alapján" címkét kellett tartalmaznia az olvasásomnak. Bár kissé ódzkodtam a könyvtől, barátnőm győzködött, hogy biztosan jó, mert bár a Riva nővéreket nem olvasta, az írónő Az ártatlan című sorozatát imádta. Több molyos címke is zavart a könyvvel kapcsolatban: 19. század, vallás, történelmi regény. Eddigi olvasásaim alapján a történelmi regények nem épp pozitív hatást váltottak ki belőlem - persze akadt egy-két kivétel -, a vallástól és az azzal kapcsolatos dolgoktól pedig jó pár éve elzárkózom; Erikám ajánlására mégsem nem tudtam nemet mondani. Számtalan ellenérzéssel vettem a könyvet a kezembe, de már az első oldalakon beszippantott a történet...

Mivel az első kötet extrán függővéges lett - majd belebolondultam, hogy azonnal nincs kéznél a következő rész -, a két könyvet elválaszthatatlannak tartom, ezért egy összefoglaló bejegyzésben fejtem ki, miért imádtam ezt a két művet a mocskos alapsztori ellenére is, és mi volt az az icipici zavaró dolog számomra, amit hiányoltam belőle.

Mennyei bűnök 1. fülszöveg

Kegyetlen ​titkok és szenvedélyes szerelem a 19. századi Rómában

1858-ban Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a leplet, de számtalan akadályba ütközik. 
Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja a 
lehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, parázna 
játékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni. 
Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére. 
A történetet valós események ihlették. 
R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.

"Ne reménykedj és nem csalódhatsz."

Mennyei bűnök 2. fülszöveg

1860. ​Róma. 
Blanca egy gazdag, nápolyi kereskedő lányaként, álnéven – életét kockáztatva – nyer felvételt a Sant'Ambrogio zárdába. 
Marco Fiore, a volt vatikáni nyomozó azzal bízza meg, hogy szerezzen bizonyítékot Maria Luisa zárdafőnöknő gyalázatos tetteire. 
Blancának nincs más választása, a tét a szabadsága és a húga jövője. 
Miközben a lány elviseli a megaláztatásokat, a zaklatásokat, a testi és lelki kínokat is a küldetés érdekében, Marco igyekszik a Vatikán magas rangú hivatalnokairól lerántani a leplet. 
Nyomozásuk során olyan mocskos titkokra derül fény, melyeket korábban a sokat megélt Fiore is elképzelhetetlennek tartott. 
Mire képes egy meggyötört, fiatal nő, ha szembekerül a sátáni kegyetlenséggel? 
Vajon születhet-e szerelem a Gonosz árnyékában? 

A történetet valós események ihlették. 

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. 
A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.

"Minden bűnöst lelepleznek, és megkapják a büntetésüket. Döntsd el, melyik oldalon akarsz állni, amikor Őszentsége ítéletet hoz…"

Izgalmas, fordulatos, folyamatosan történik valami. Ez az a történet, ami nem hagy nyugodni, amíg a végére nem érsz, és mindig csak még egy fejezetet... csak még egyet...

Szereplőink nagyon jól vannak összerakva, akár két fő, akár a mellékszereplőinket nézzük. Mind emberközeli, és azonosulni is könnyű velük. 

Blanca Riva egy erős, kitartó, önzetlen fiatal lány, akinek semmi más nem számít, csak húgai jóléte és nevelése. A társadalom számára elítélendő és alja munkát kell végeznie, hogy Nellát és Leonát legjobb tudása szerint nevelhesse és iskoláztassa, ő mégis mindent megtesz, hogy testvéreinek mindent megadhasson. Aztán a háziúr olyan mocskos lépést tesz, ami a lányt végzetes tettre készteti és sorsát végérvényesen megpecsételi.

Marco Fiore egy züllött, ópiumfüggő expap, volt vatikáni nyomozó, aki az évek során bűntudata és az általa tapasztalt gyalázatos ügyek miatt szégyenletesen mélyre süllyedt. Barátja, Valentini időről időre próbálja kirángatni a mocsokból, ezúttal pedig olyan ügyet sikerül vele megismertetni, amivel sikerül kiráncigálnia az ópiumbarlangok mámorító ködéből. 

Giorgio Valentini atya egy hithű, sokat látott és sok mindent megélt pap, akit a hercegnő egy saját maga átélt gyalázatos titokba avat be, és rejtett nyomozásra kér az üggyel kapcsolatban. Az első részben ő indítja el az események alakulását Marco megkeresésével, de igazából majd csak a második kötetben "lép színre" jelentősebben.

Katharina Schillingfürst egy kedves, özvegy, istenfélő hercegnő, aki a közelmúltban felvételt nyert (nem kevés anyagi juttatásért cserébe) a Sant' Ambrogio zárdába, hogy a világtól örökre elvonulva, apácaként élje le további életét. Viszont arra nem számított, hogy a rendházban nem Isten menyasszonyai, hanem a Sátán szajhái és megalázott, félelemben tartott apácák és novíciák várják, élükön a zárda vezetőjével, a betegesen perverz Maria Luisával. Az ellentmondást nem tűrő rendfőnöknő miatt pedig nem sokon múlott, hogy élve jut-e ki onnan. Az Inkvizíció pedig csak tessék-lássék nyomozást végzett, amit a hercegnő nem tudott elfogadni, ezért fordult Valentini atyához és általa Fioréhoz...

"Vagy meghalok, vagy lehet, hogy meghalok. Ez a két lehetőségem van."

A két különálló eset szálai pedig itt futnak össze, ugyanis Valentini és Marco a lehető legjobbkor vannak a legjobb helyen, ezáltal nem csak megmentik Blancát a bitófától, de egy új és hatékony szövetségesre lelnek a személyében, pont olyanra, akire szükségük van - így jutunk el a második kötethez, ahol is Blanca, Chrisitna Rivera néven bevonul a zárdába és olyan sötét titkokra derít fényt, melyekről még a hercegnőnek sem volt fogalma. Hőseink útja tele van bonyodalmakkal és megaláztatásokkal, rejtélyekkel és nyomokkal. Persze a romantikus szál alakulása is egyre erősebbé válik...

Bele tudtam magam élni a világba, a korba, a gazdagság-szegénység közti különbségekbe. Részletes, de nem túlmagyarázott és bonyolított, ami miatt szintén nagyon jó volt olvasni! Egy valamit picit hiányoltam, amiért a levonást is kapta: ha már Rómában játszódik, szerettem volna, hogy ott is érezzem magam. Ha valamivel jobban kiemeli az olasz/római tájat, életérzést, bármit, amitől azt érzem, én is ott vagyok Rómában. 

Blanca és Marco ütős páros lesz a következőkben is, az már biztos! Mindkettőt imádtam!

Alig várom a folytatás(oka)t!

Borító: 5/5
Alapsztori: 5/5
Összességében a könyvek: 5/4,5

A könyv barátnőm jóvoltából került a kezembe, ahogy Csilla előző két könyve is, és ahogy A másik oldalról sorozat köteteit, úgy ezt is imádtam! Szeretem az írónő könyveit, mert olyan részletességgel ír a karakterekről és eseményekről, hogy magam is a történet részesének érzem magam, mégsincs semmi túltolva vagy túlmagyarázva. 

Fülszöveg

Rebeka ​Simon saját lakberendező cégét vezeti Londonban. Egzisztenciája, kapcsolatrendszere messze felülmúlja korábbi elképzeléseit, sikert sikerre halmoz, mégsem tud igazán boldog lenni. Egy titkot hordoz 19 éves kora óta, mely ez idáig egész felnőtt életében fogságban tartotta. 
Rebeka lánya, Tara és a barátja úgy döntenek, hogy fiatalkoruk ellenére eljegyzik egymást. 
Rebeka elhamarkodottnak tartja ezt a lépést, de képes változtatni a hozzáállásán és igyekszik támogatni a lányát. 
De az eljegyzés napján Rebeka rádöbben, hogy a féltve őrzött titka hamarosan napvilágra kerül. 
Hány ember életét teheti tönkre egy ilyen, múltban gyökerező rejtély? Hogyan lehet megúszni a legkisebb sérülésekkel egy nem várt találkozást? És mi van, ha nem csak Rebekának vannak olyan titkai, melyek mindent megváltoztatnak?

Papp Csilla legújabb romantikus, izgalmas fordulatokban bővelkedő története az útról és az útkeresésről ezúttal olyan örökké aktuális témákat is boncolgat, mint a szülő-gyermek kapcsolat, a mozaikcsaládok helyzete, vagy éppen a szexuális zaklatás.

"… ebben a felfoghatatlan méretű univerzumban, ahol mi csak apró csillagporok vagyunk, minden mindennel összefügg, akár tudunk róla, akár nem."

Ez az idézet magába foglalja a történetet. Minden összefügg mindennel, mindenki összeköthető mindenkivel, mégsem egy bonyolult katyvasz az egész, hanem egy nagyon jól felépített romantikus történet, tele eseménydús fordulatokkal.

Az eseményeket három szereplőnk szemszögéből láthatjuk. Rebeka, Milán és Tara gondolatai és érzései tárulnak a szemünk elé. Bár olvasás közben (és után is) felmerült bennem, hogy vajon Tara szemszöge mennyiben lényeges az események szempontjából, rá kellett jönnöm, hogy igenis jobb volt, hogy az ő perspektívájából is átélhettünk dolgokat, érzéseket.

Rebeka karaktere vegyes érzéseket hagyott bennem. Egyrészt sajnáltam, hogy egy jégkirálynő lányaként kellett felnőnie apa nélkül, saját döntések nélkül, és úgy érezve, az anyja nem is szereti; másrészt viszont ő ugyanúgy elnyomta volna Tarát - ha a lány hagyja. Folyamatosan siránkozott az emlékeken, hogy elnyomta az anyja, mégis egyfolytában ezt akarta tenni lányával és mindenki mással is. Sosem megbeszélni akarta a másik féllel, hogy mégis mi hogyan legyen ezután, hanem kész tények elé állított másokat. Ez nem kicsit zavart, ezért megszeretni sem tudtam.

Milán már sokkal jobban a szívemhez nőtt, bár azért néha őt is meg tudtam volna csapkodni, de mindezek ellenére nagyon megkedveltem. A nagy titokra a reakciója meglepett, egy hajdani rockerből és az elém tárult személyiségéből ezt a viszonylagos nyugodt fogadtatást nem gondoltam volna, de a "bosszúállása" azért nem kicsit volt övön aluli volt számomra. Megértem a sértettséget, de ez a revans elég durvára sikerült, főleg annak fényében, hogy amikor kibújt nála a szög a zsákból és Reb fejéhez vágta a gondolatait - amivel teszem hozzá teljesen egyetértettem -, azért az ő titka sem volt kismiska...

Tara jelleme nagyon tetszett, egy 20 éveshez képest érett gondolkodású lány, de azért mikor az anyját hibáztatta Rolf miatt, az valahogy számomra kicsit kiverte a biztosítékot. Hiába volt az anyjával megint fasírtban és lehetett nem kicsit zavarodott a lelke és a feje a nagy titok hallatán, nekem erős volt ez a felvetése. A Markoviccsal történt eset után elgondolkoztam, vajon én mit tettem vagy nem tettem volna a helyében, de arra jutottam, hogy a lehető legjobb döntést hozta annak érdekében, hogy tényleg megfizessen valamelyest az a szemét, ő mégse szenvedje meg túlságosan a helyzetet és egy esetleges rendőri elhessegetéstől is megmentette magát - amitől csak ő sérült volna. 

Levente az elején számomra túl tökéletesnek tűnt, állandóan azt vártam, hogy lebukik a szöszivel (vagy mással), de szerencsére a lila köd tényleg igaz volt. Egy nagyon szerethető karaktere a könyvnek a szeretetével és odaadásával.

Rolf egy igazi mintaapa, rendkívül megkedveltem mind a fiatakori énjét, mind a mostanit. Nagyon jót tett a történetnek a karaktere és elmondhatatlanul sajnáltam a végkifejletet vele kapcsolatban.

"Még mindig fogta a kezem, és csak néztük egymást, mint két éhező, akik nem mernek az ételhez nyúlni, mert félnek, hogy ha hirtelen jóllaknak, fájni fog a hasuk."

Nehéz erről a könyvről spoilermentesen írni... Egyik titok után jön a másik, épp felkapartam az állam a padlóról, máris újra leesett. Folyamatosan fenntartotta az érdeklődésem, olyan szinten elmerültem benne, hogy a külvilágra nem is figyeltem, hiába kérdeztek tőlem itthon bármit, a cselekmény teljesen beszippantott. A Rolffal történtek után kicsit meg kellett állnom, hogy kisírjam magam, mert túl nagy még az űr a szívemben Édesapám elvesztése miatt, de miután összeszedtem magam, újult erővel folytattam az olvasást. Kicsit olyan volt, mint egy szappanopera (amiktől egyébként sárgaságot kapok), tele drámával és eltitkolt családi kapcsokkal, én mégis minden percét élveztem!

Jó volt A másik oldalról szereplőinek sorsáról egy-egy morzsát felszedegetni, de azért már nagyon várom a folytatását a sorozatnak...

Ősszel pedig remélem hozzájutok mielőbb Csilla új könyvéhez, a Ha/mar-hoz, mert nagyon kíváncsi vagyok Dalma és Dénes történetére - és persze szereplőink is minden bizonnyal feltűnnek majd az új kötetben...

Borító: 5/4
Alapsztori: 5/5
Összességében a könyv: 5/5

"Egyszer minden civilizáció eljut addig a pontig, ahol megteremti saját nemezisét."

Első bejegyzésem az oldalon nekem is egy "első"-ről fog szólni, ugyanis egy számomra félig-meddig ismeretlen műfajú könyvről fogok írni, ez pedig nem más, mint egy cyberpunkkal felturbózott hard sci-fi lesz. A sci-fi, mint műfaj nem újdonság számomra - nagyon szeretem a disztópiákat, ezek pedig eddigi olvasásaim alapján elég sokszor tartalmaztak science fiction elemeket is, na de a cyberpunk... 

De mi is az a cyberpunk életérzés? A Wikipédia ennél jobban nem is tudná megfogalmazni:
"A cyberpunkot az ellenőrizhetetlenül gyors technikai (elsősorban informatikai) fejlődés, a hagyományos értékek háttérbe szorulása és a változó világ hívta életre; a századforduló modernizmusának, a nagyvárosok terjedésének egyenes következménye. A cyberpunk művekben az emberek általában óriási, túlzsúfolt metropoliszokban élnek, érzelmi életük ennek megfelelően sivár. A nemzeti érzés helyett a cégekhez tartozás kerül előtérbe: a multik dolgozói – japán mintát követve – a cég épületein belül laknak és dolgoznak, a nagyvállalatoknak saját himnusza van, a politikát a cégek egymás közötti harca jellemzi. A technika az élet minden területére betör: tipikus szereplők a számítógépes bűnöző és az informatikus szakember; az ember-gép kommunikáció már nem billentyűzettel és képernyővel, hanem a virtuális valóság segítségével, a központi idegrendszerre csatlakoztatott berendezésekkel történik; az élő szövetek / szervek lecserélhetők gépi megfelelőikre (például műkar, infraszem, implantátumok)."

El nem tudtam képzelni, hogy ez hogy fog számomra megemészthető formában megelevenedni az oldalakon... És nem is tévedtem sokat ezzel kapcsolatban...

Fülszöveg

A 22. század végén egy fiatal tolvaj meggondolatlanul belekeveredik a világot irányító hatalmak játszmájába. Rádöbben, hogy mekkora ára van a Gépi Intelligenciák, a poszthumánok és a társadalom vezetői között fennálló törékeny békének. Kénytelen szembesülni vele, hogy ezt az árat az emberiség évtizedek óta nyögi – és most rajta a sor. 
Útja során nem csupán a Dzsinnek és az ifritek figyelik árgus szemekkel minden lépését, de meg kell küzdenie Missouri farkasaival és a saját lelkiismeretével is. Elérkezik arra pontra, amikor el kell döntenie, mekkora áldozatot hajlandó meghozni az emberiségért és azokért, akiket mindennél jobban szeret.

Vajon képes egy tolvaj a mérleg nyelvét a megfelelő irányba billenteni, és lerántani a leplet a háttérben húzódó, sötét rejtélyekről? Meddig megy el egy férfi, hogy megmentse azt, akit a legjobban szeret?

A könyv egy molyos csere apropóján keltette fel a figyelmem és került a kezembe. A borító és a fülszöveg megfogott magának és igaz, hogy a Moly.hu-s adatlapján nem szerepel a disztópia címke, én mégis biztos voltam abban, hogy egy disztópikus világ tárul majd a szemem elé - és így is lett.

Rögtön az elején mélyvízbe dob minket a szerző, pontosabban a Süllyesztőbe, ahol csak kapkodjuk a fejünk, hogy tényleg ennyire elfajzott lesz-e a világunk a jövőben és ennyire kilátástalan lesz minden? Kegyetlen és mocskos az egész világ és az írásmód is - valahogy kihagytam volna a spermamintából vett DNS kód elemzést -, de ez szerencsére csak az első fejezetre korlátozódik, úgyhogy itt ne adja fel senki. Bár azért később egy orgiába is belecsöppenünk...

Főszereplőnk Jamie egy mindenre elszánt tolvaj, aki életét (és másokét is) kockáztatva mindent elkövet, hogy megmentse szerelmét. Ami egy nemes és szép gesztus is lenne, ha az olvasó tudná mire alapozni ezt a nagy szerelmet, de sajnos nem tudja... Az első találkozás után kb. fél perccel szex, az egyik következő jelenetben Alex már a menyasszonya és mikor újra hallunk felőle, már a felesége - akit meg kell menteni. Lehet, hogy a világ felgyorsult, de ennyire azért szerintem nem. Az egész történet mozgatórugója Alex megmentése, mégsem tudunk róla többet, mint az a zsákuniverzumban lezajlott pár jelenet és hogy valamikor (isten tudja mikor) Jamie feleségül is vette. Ha már ennyire központi szerepet kap a történetben, nem ártott volna az olvasóval is jobban megismertetni, hogy jobban megértsük tolvajunk motiváltságát.

"Úgy tűnt, a bolondok istene ismét kegyes volt hozzá, mert nem tört el semmije."

A világ, ami elénk tárul sivár, lélekfacsaró és korcs, mégis el tudom képzelni, hogy ez lesz az emberiség jövője. Az emberek hatalomra vágynak és ezért bármit meg is tennének/tesznek. A technika rohamosan fejlődik, már szinte mindenre kifejlesztettek egy gépet/robotot és a génmanipulációtól sem riadnak vissza - és ennek bizony beláthatatlan következményei lehetnek...
A disztópikus jövő a hightech és biotech kísérletekkel és fejlesztésekkel, a DNS-manipulációkkal, a Mesterséges Intelligenciák hatalomátvételével eléggé offenzív világot tár a szemünk elé poszthumánokkal, DNS-hackkeltekkel, testforrasztottakkal és a többi, emberek hibájából létrejött elfajzottal.

Az író egy nagyon jó sci-fi elemekkel tűzdelt történetet hozott létre Schrödringer-hurkokkal (Schrödringer-egyenlete alapján), világűrrel és mindenféle kvantumfizikai elemmel, de számomra kissé kusza volt a dolog. Sok esetben túlírt dolgokat, a többiben meg nem írt fontosabb dolgokról.
A szószedet ötlete jó, de tartalmaz olyant, ami szerintem nem szorul magyarázatra és nem foglal magában jó pár dolgot, aminek pedig szerintem ott lenne a helye.

Alex karakterén kívül hiányolom belőle Krumovval való tényleges kapcsolatát, Jamie valódi kilétét és a sokszor nagyobb időátugrások közben történt eseményeket - számtalanszor volt számomra zavaró egy-egy ilyen átugrás.
Szívem szerint azt mondanám, egy két 500 oldalas kötetben jobban ki lehetett volna tölteni az információs hézagokat és simán elolvastam volna, ahogy mindenki más is szerintem, mert András nagyon jól ír.
A helyesírás ellenőrzésre viszont extra nagy gondot kellett volna fordítani, mert tele volt vele a könyv - elírások, névelő hiányok és többletek.

Borító: 5/4
Alapsztori: 5/5
Összességében a könyv: 5/4

Sziasztok!

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy kiírjam magamból mindazt - gondolatokat és érzéseket -, amik boldogsággal, szomorúsággal és élményekkel töltenek el.

A blog

Az oldalon több témában olvashattok majd tőlem bejegyzéseket, de a központi része az olvasás és az elolvasott könyvek értékelése lesz. Imádok olvasni és a könyvek által más világokba és korokba barangolni. Szeretek általuk kicsit kilépni a saját életemből, a saját "lényemből". Kikapcsolnak és megszüntetik a külvilágot és a mindennapok gondjait.

A többi fülecske alatt számomra fontosabb dolgokról, gondolatokról és eseményekről fogok posztolni.

És aki mögötte van...

Ha nem zuhan rám egy repülő, idén töltöm a harmadik X-et. A párommal élek egy csendes kis faluban és ápolónőként dolgozom a közeli város kórházának rehabilitációs osztályán. 

A fent említetteken kívül imádok motorozni és quadozni. 

Azt hiszem, belőlem-rólam ennyi elég mára, vagy már inkább sok is, úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót!